AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Utolsó csók

"Csak, hogy legyen mire emlékeznem!"
Suttogtam, aztán megcsókoltalak.
Egy percre még szívemhez húztalak,
Szemedbe néztem, és eltévedtem.
Míg józanul karjába zárt az éj,
Talán féltem, de vágytól éhesen
A fénybe súgtam: Kellesz, Édesem!
Elégtem érted újra. És a Kéj
Ránk véste lázas illatát mélán.
Megfáradt vallomás zuhant alám,
Kábán éreztelek. Szobád falán
Csók ízű válaszod repült bénán.

Szerettem volna még bevallani
Egy elrejtett érzést, egy mondatot,
Rád néztem hunyt pillákkal, s itt hagyott,
Esélyt sem adva már a hajnali
Tűz. Sápadtan keringtem Tőled el
Lépcsőházak között. Ma sem felel
Emléked. Őrzöm még a bókokat!
Könny űzi most utolsó csókodat...

2004. október 12., Vác

< >