AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Jégangyal

Rideg Jégangyal súlya felragyog
Az ablakod mögött, s elolvad íze,
Akár utolsó csókunké! A színe
Halvány, talán már nincs is - Én vagyok?
Egy körvonallá tettél engem újra?
Vagy zord utcák zajából loptad Őt?
Most vétlenül képzeljek szebb jövőt?
Megkarcolt bőrrel indul majd az útra
Egy lázas árny. Megcsillan fenn a fény
A függöny szűk redőiben, s elárvul.
Felnézek rá, s még mindig ott a lény!
Minden faajtó hűvösen bezárul...
Szárny nélkül égsz, s ez többet mond a szónál.
Nem én voltam az! Mindig is Te voltál!

2004. október 13., Vác-Budapest

< >