AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Létünk és nemlétünk

Látlak láthatatlanul,
Szólok Hozzád szótlanul,
Rólad álmodom.
Benned lel hazát
Az, mi bennem él...
Minden rózsaszín,
Minden hófehér.
Elmosódott pillanat
Őriz, hisz még itt maradt
Egy esély nekünk.
Kínzol, mégsem vádolom
Csendes csókod válaszát.
Vágy táncol velünk.
Kábán részeg képzelet
Rám rajzolja két kezed.
Újra rózsaszín,
Újra jéghideg
Minden Perc. A tűz
Perzsel már körénk falat,
S megtéveszt a Gondolat.
Újra visszaűz
Béna karjaid közé
Az, mi nem volt senkié:
Emlékünk, a táj.
Megváltoztattál!

Lépsz, és én is ott megyek,
Félsz, és én is elveszek,
Élsz, és én is tévedek...

Nézek Rád, az égre fel,
Vallomásom ott ragyog.
Fényed nem felel.
Sárga és vörös szemed
Egyesül velem,
S megnyugodni hagy.
Nem vagyok Veled,
Mégis fog kezem.
Mert a Nap Te vagy,
S én a Hold vagyok...

2004. október 22., Vác-Budapest

< >