AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Árny

Merészen meggyötört, álmos szemekkel
Bámul felém egy érző, téli árny.
Mellette szétszórt, eltört régi szárny
Pihen. Kábán figyel, s jeges kezekkel
Simít magához. - Én is reszketek,
Nyüszít a Szél, hajamba kapva illan
Tovább a fák mögé. Arcomba villan
A szempár most, és benne elveszek.
Az árny szabad - hisz én engedtem őt el,
Azt mondta, visszatér - Hiszek neki!
Az Álom így majd boldogabb jövőt nyer...
A szívem most azé, ki elveszi!
Gyönyörbe fulladt, sápadt éjszakákon
E büszke árnyat tán még megtalálom...

2004. december 10., Budapest

< >