AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Még hányszor...?

Még hányszor ölsz meg csendesen?
Hányszor hagysz itt, hogy várjalak,
S ha visszatérsz, szerelmesen
A karjaimba zárjalak?

Még hányszor mondod azt, hogy ég
A láng szívedben, s kell Neked
A csókod és a vágy - Mondd, még
Hányszor leszek játékszered?

Még hányszor nézed ajkamat
Az ablakodból, félszegen,
Miközben álhatalmamat
Az utcán őrzöm, részegen,

S a kéjtől lázas testemet
Még hányszor tépi szét karod?
A szenvedély beléd temet,
De szívem aztán eldobod,

Mint rossz gitárt a jó zenész...
Mondd, még hányszor hazudsz nekem?
Vigyázna rám a józanész,
De nem hagyom, mert élvezem,

Mikor Te kínzol. Álmodom,
Elképzelem, hogy vársz reám,
A ház előtt, mint egykoron,
Mikor Tiéd lett éjszakám...

Még hányszor kell e sejtelem?
Hazudjak én is, arra vársz?
Osonjak hozzá éhesen,
Ha vágytól hajtva erre jársz?

Ölj meg, vagy adj új álmokat,
Csak légy enyém, s ne játssz velem!
Még hányszor várjam csókodat
Hiába? Mindig kell nekem,

Lemondani már nem fogok
Az érzésről. A könnyemet
Letörlik majd a csillagok.
Eladtam rég a lelkemet,

Vétkeztem. Még hányszor tegyem?
Hányszor reméljek szebb jövőt?
Hazudj, csak újra jó legyen,
Gyalázd, csald, lopd meg ezt a nőt -

Mivé engem tettél! Csupán
Egyszer szeress, s én elhiszem,
Hogy nem hagysz itt az éj után,
S hogy tényleg kell az érzelem...

Talán egy újabb hajnalon
Itthon maradsz, s karodba űz
Aztán már minden alkonyon
A fogyhatatlan, égi tűz...

2005. január 4., Vác

< >