AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Ébredéskor

Hajlékom kék szemed volt, és ma utcák
Halk, zegzugos kőlapjain talál
Az este. Gyűrt zsebembe jó halál
Csimpaszkodik. Fülembe újra súgják

A választ sánta, feslett angyalok...
Villanypóznák tövénél ősszerelmem
Friss hamva foszlik... Némán földre ejtem
Vágyát - egy sírra karcolt név vagyok!

A mozgólépcsőn mozdulatlan álom
Kínál meg pótszerekkel - nyúl kezem,
És ráncos csókjait magamba zárom.
Legalább ennyi szép perc jár nekem!

Az égre vésett Fájdalom megéget...
Ki él, szeret, remél: az néha téved!

2005. április 18., Budapest-Göd

< >