AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Út a negyedik emeletre...

Fehér ruhában állok, kezemben fémkilinccsel...
Ólomléptekkel húz Feléd a Láz...
A rég eltűnt barátok Emléke megbilincsel.
Szöknék Előled - fogva tart e ház!

Padlóra freccsent vágyak suhannak át az éjen,
Halott pók fonja hálóját nekünk...
Didergő, színes árnyak Titkát már én sem értem...
Ha reggel lesz - mi újra eltűnünk?

Megyek tovább, hisz vársz rám... Ajkamból vér szivárog,
Pirosra fest mindent a Képzelet...
Szétnézek meg-megállván: mindenhol szívszilánkok!
Hiányomat jöttömről kérdezed...

Ne félj! Közel vagyok már! Kúszok feljebb, zilálva,
A lépcső lassan elfogy teljesen...
Sóvárgok, s jaj, nagyon fáj a túlzott Csend homálya!
Még néhány lépés, és megérkezem!

Átjár a szél: jelünket a homlokomra vési,
Fehér ruhámon foltok alszanak...
Eggyé vált kézfejünket majd senki szét nem tépi!
-  Az első perctől így akartalak! -

Tátong az űr alattam, hangod már szinte hallom...
Falak kísérnek mozdulatlanul,
Érezlek száz alakban, légzésem visszatartom.
Morzézó illatod zsebembe hull...

Sötétül már a villany, míg lángra gyúl a szikra...
Hát feljutottam... Hosszú volt az út!
Egy név ujjamra villan... Avass be titkaidba!
Az ajtófélfáról kacsint a Múlt...

Gyászfátyol nő fejemre... Szemem lehunyva várom:
Ölelj át végre, s csókolj részegen,
Öltöztess meztelenre! Valóság ez, vagy Álom?
Karodba űz a Tűz sok éjjelen!

2005. december 13-14., Budapest-Vác

< >