-
Akai Katalin
Írások
Társas magány
Akai Katalin Társas magány Börtönöm rácsát, dühöngve verem, körmömmel tépem, véres a kezem Világgá mennék, s mégis maradok Nem tudom magam sem, vajon...
Visszajöttem
Akai Katalin Visszajöttem Folyosón guruló kattogó kerék, pihegő lélegzet, halvány a fény Elkísér utamon millió kép, hideg lepedő rajtam henyél Éles lámpafény szúrja...
A legnagyobb kincs
Akai Katalin A legnagyobb kincs Szemüveges, szőke kislány bandukolt az út szélén, egyik copfjából hiányzott a masni, míg a másikban fehéren kókadozott. Sápadt arcáról...
Az elveszett gyermek
Akai Katalin Az elveszett gyermek Ma is emlékszem, mikor rebegtem életemben először őszinte hálát, és köszöntem meg a jó Istennek, hogy megsegített. Öt éves voltam....
Nagymamám a bárónő
Akai Katalin Nagymamám a bárónő Amikor nagylánnyá cseperedtem a múlt század hetvenes éveiben, Édesanyámat unszoltam, meséljen a szerelemről! – Hogyan találkozott az Apukámmal?...
Vén krokodil
Akai Katalin Vén krokodil Vén krokodil az iszapban, Sunyin körül nézeget, Jó lenne egy zsíros falat, Ebéd után desszertnek. Mert az is csak...
Csodaváros lakói
Akai Katalin Csodaváros lakói Álomtündér minden este látogat, mutat nekem álmaimban csodákat. Tegnap éjjel mesés helyre repített, megismertem rugó manó törpéket. ...
Kókadt kankalin
Akai Katalin Kókadt kankalin Kókadt kankalin kelyhét kibontja, Esőre éhezik, levele, és szirma. Hajnal harmatja életre kelti, Napsugár csókjára, magát illegeti. Zümmögő...
Koros krokodil
Akai Katalin Koros krokodil Koros krokodil, könnye koppan, Korgó gyomra, jaj, de fáj, Az emberek félnek tőle, Éhezik egy napja már. ...
Égszínkék keltike
Akai Katalin Égszínkék keltike Égszínkék keltike, kelyhét Kibontja, Kertemnek közepén kéksége, Kis csoda. Tavaszi kankalin, napsugár Csókolja, Kerítés közelben, kökörcsin Kinyílva, Korai kikelet...