

-
Budavári-Bókkon Andrea
Bemutatkozás :
Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂
Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Nekem az írás egy terápia is egyben.
Picit rólam:
Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy a nagy, keményfedeles jegyzetfüzetet, amit ő kapott, cserélje el velem egy négyzetrácsos spirálfüzetért. Jó üzlet, nem?! Először nem akarta, de végül sikerült meggyőznöm. Ez lett az első naplóm. “Mit kaptunk és hova mentünk karácsonykor?! Mi volt a suliban?! Melyik fiú tetszik éppen?! Ki minek öltözött farsangon?! Vagy hogy épp hova mentünk osztálykirándulásra?” Tanulás után írtam és írtam és írtam, de az írás mindig csak hobbi volt. Matematika tagozaton érettségiztem, és matematikai elemző szakon szereztem diplomát. Ennek ellenére sokáig újságíró szerettem volna lenni. Már gyerekként is minden újságot elolvastam az első betűtől az utolsóig, amit hozott a postás. Aztán 20 éves koromban volt, aki beszólt, hogy miért a közösségi oldalra írok. Én meg megsértődtem, és nyitottam egy blogot, amibe ma már sajnos nem tudok belépni. 2 évig az egyetemi kari újság egyik rovatának rovatvezetője voltam, szerettem, és az olvasók is szerették. De aztán másfelé sodort az élet. Az egyetem mellett matematikát korrepetáltam, majd utolsó évében elkezdtem dolgozni egy pénzügyi piackutató cégnél elemzőként, ahonnan több, mint 7,5 év után jöttem el szülni. Ebben a 7,5 évben abszolút nem írtam, nem volt rá időm, az agyamat inkább a számok, a grafikonok, és az Excel-táblák töltötték ki, tény, ami tény. Aztán most év elején, nem tudom miért, bepötyögtem itt interneten, hogy “irodalmi pályázatok”. És be is küldtem egy-két helyre több írásomat, ami vagy egy már korábbi írás volt, vagy kislányom alvásidejében írtam. Jelenleg Újpalotán élek férjemmel és kétéves huncut kislányunkkal, aki minden nap tanít nekünk valami újat, és akivel szabadidőmben nagyon szeretünk együtt sütni.
Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Nekem az írás egy terápia is egyben.
Picit rólam:
Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy a nagy, keményfedeles jegyzetfüzetet, amit ő kapott, cserélje el velem egy négyzetrácsos spirálfüzetért. Jó üzlet, nem?! Először nem akarta, de végül sikerült meggyőznöm. Ez lett az első naplóm. “Mit kaptunk és hova mentünk karácsonykor?! Mi volt a suliban?! Melyik fiú tetszik éppen?! Ki minek öltözött farsangon?! Vagy hogy épp hova mentünk osztálykirándulásra?” Tanulás után írtam és írtam és írtam, de az írás mindig csak hobbi volt. Matematika tagozaton érettségiztem, és matematikai elemző szakon szereztem diplomát. Ennek ellenére sokáig újságíró szerettem volna lenni. Már gyerekként is minden újságot elolvastam az első betűtől az utolsóig, amit hozott a postás. Aztán 20 éves koromban volt, aki beszólt, hogy miért a közösségi oldalra írok. Én meg megsértődtem, és nyitottam egy blogot, amibe ma már sajnos nem tudok belépni. 2 évig az egyetemi kari újság egyik rovatának rovatvezetője voltam, szerettem, és az olvasók is szerették. De aztán másfelé sodort az élet. Az egyetem mellett matematikát korrepetáltam, majd utolsó évében elkezdtem dolgozni egy pénzügyi piackutató cégnél elemzőként, ahonnan több, mint 7,5 év után jöttem el szülni. Ebben a 7,5 évben abszolút nem írtam, nem volt rá időm, az agyamat inkább a számok, a grafikonok, és az Excel-táblák töltötték ki, tény, ami tény. Aztán most év elején, nem tudom miért, bepötyögtem itt interneten, hogy “irodalmi pályázatok”. És be is küldtem egy-két helyre több írásomat, ami vagy egy már korábbi írás volt, vagy kislányom alvásidejében írtam. Jelenleg Újpalotán élek férjemmel és kétéves huncut kislányunkkal, aki minden nap tanít nekünk valami újat, és akivel szabadidőmben nagyon szeretünk együtt sütni.