-
Buglyó Juliánna
Írások
Napfekelte
A szírt mögött a nap már nem pihen, élénkül a lét a természetben. Szellőtől faágak bólogatnak, kezdetét nyújtják csalogatásnak. A virágok egyre tárulkoznak, fény...
Álomvilágban
Küzdés végén a lélek pihenni vágyik, elszunnyad a hajszolt test, lazulni látszik. Álomba ringatja a kimerült óhaj, a képzeletben különös dallam szólal. Ismerős a...
Holdfényben
Női istenség egészben ül az égen, színesre festi a sötétet mesésen. A víz tarkaságát magához öleli, a vibráló erőket átöltözteti. Változást kínáltat a földi...
„Vidám hangulat”
Sült malachús illat kóborol a téren, a forralt bor gőze kíséri serényen. A zenekar a húrokat koronázza, táncra mozdul már valamennyi topánka. Felszabadult lelkek...
Közel a cél
A képzelet üdezöld mezején, tarka virágok intenek felénk. Tisztáson ínfű, lednek, ibolya, bódító illatjukkal bókolnak. A méhek is érzik, közel a cél, rögvest egész...
A pillanatra várva
Pompás ruhában bálteremben röpködhetne, ha a társasági tánchoz lenne most kedve. Korabeli kanapé egyedi zugában, meghúzódik szeretett hercegére várva. Párok, magányosak sétálnak a teremben,...
Folyamatban
Világos már a valódi lét, tétlenség hozza özönvizét. Emelkedik a hőmérséklet, az élővilág nagy veszélyben. A füst, a szemét halmozódik, az őszinteség csak szólózik....
Éjféli randevú
Néhány óra, vége lesz az évnek, üres a tér, randevút sem kérnek. Nincs hódolás fénynek, se zenének, nyomasztó lét a világ népének. Otthon marad...
Még talpra állok (szonett)
Érthetetlenül állt elém a szó, nehezen haladt a tudatomig. Ismeretlen, de mégis borzasztó, meghatározó lett hajnalokig. Félelem behatolt a csontomig, lelkemből a fájdalom csöpögött....