-
Buglyó Juliánna
Írások
Téli sötétségben
Ritka illat terjeng a levegőben, havat mutat, hiszem – jelezték bölcsen. A telis-tele felhők megroskadtak, szél erős hullámára kibuggyantak. Érintetlen hószövetet halmoztak, az erdőben...
Most télen
Páratelített felhők roskadtak, elernyednek a nagy teher alatt. A szél csípésétől kiszakadnak, a hópaplannal tájat takarnak. Tél-Ura mínuszokat dobálva, tó vizét viszi magával táncba....
Közeleg a karácsony
Borongósak, esősök a napok, vastag sár lepi be a terepet. Szomorúan szólnak a dallamok, vakhomály takarja be lelkemet. Megszokott kedvem sehol sem lelem, a...
Veled – nélküled
Én egy ostoba játék voltam létedben, te erőszakkal álltál szemben velem. Fájdalom, mi a hibára rádöbbentett, ha nem kapaszkodom, talán jobb lehet. Hiába éreztem, marja...
Titkolózva
Váratlan, kínzó bánat érte lelkedet, nem tudod, a silány léted hogyan leplezd. Olyan időpontban érkezett pontosan, mikor egyébként is görcs járt a torkodban. Szomorúságod...
Élni nélküle
Megbolydult az egész világi lét, kiszámíthatatlan lett az élet. Tolja a vírus az özönvizét, embertömegeket éri végzet. Vágyálom tovatűnt, csupán a múlt, napi szintűvé...
Magányosan
Egyedül halad a hosszú úton, vonszolja csupán megfáradt testét. Nincs kire kicsit is támaszkodjon, nem hallgatják sehol a sérelmét. Nem fogja meg kicsi kezét...
Varázslatos ősz
A szeptember újra kitárta kapuit, a fák lombjai a talajra hullanak. Alig hallani már madarak dalait, a bozótok között szarvasok kutatnak. A bikák a...
Télből a tavaszba
A szürke égbolt alatt hűvös szél kavar, földön az avar, fákra ült a zúzmara. A fehér ágak merednek ablakomra, ülnek, mint apró angyalkák a habokban....