-
Buglyó Juliánna
Írások
A tenger felé
Forrón tűz a nap a delelő égaljára, színpompában ragyog az éghajlat virága. Kelletteti magát az elgyengült szellőben, illatával csókolja a járókelőket. Hívogatja a kép...
Sírásból nevetés
Sejtelmesen ült számára az állapot, a részletekből oly keveset hallhatott. Gyakran újra és újra izgult miatta, azt sem tudta, kiben állhatna bizalma. A gondolatai...
Okok – okozatok
Váratlan beállt pillanat, felfoghatatlan állapot. Eléd rakott egy tűzfalat, meg kell élni a holnapot. Utat törni képtelen vagy, változtatni kell világot. A lelki erő...
A tomboló vihar
A horizontra szakadt az összes felhő, az ég azúrkékje feketén szenvedő. Irtózatos mennydörgések közepette, a ragyogó puszta fényét eltemette. Cikázó villanások sejtetnek létet, kirívón okoznak...
Kertemben (mondóka)
Itt a vágyott, víg nyárelő, vízre ült a virágmező. Nyílik a fehér liliom, a szépségét szemmel iszom. A tó tükréből kiálló, illata orron vibráló....
Alkonyat a szerpentinen
Sudár fák közt kanyarog az utam, olyan, mint egy égig érő futam. A csodás világ szinte rám rohan, mintha a hegy ölelne meg hosszan....