-
Dolnegó Szilvia
Írások
Porból az égig
Idelentről fölnézek Onnan várok meséket Hogy üzennek az angyalok Hogy súgják, amit nem tudok Hogy élni kell És várni kell Önmagamat szánni kell Mert nem...
Tartson még!
Csak tartson még az út, A múltat újra lássam! Ami ott fontos volt, Azt most megtaláljam! Hozd el, még egy napra, Legyen úgy, mint régen!...
Decemberi csodám
Mindent hó borít A múltat betemette Álmodik a világ Lelkem ébresztette Jeleket látok A hóban, az égen Decemberi csodám, Ragyogj le rám, kérlek! 0
December, álom
Hideg, fehér Csendes némaság Szívem hallgat Várja a csodát Rálép az útra Angyalok követik Nem néz a múltba Fejem felemeli December, álom Utamon a lábam...
A saját művem
Csak hagyjatok És „teszem, amihez értek” Fogat szorítva vergődni Minden izmom feszíteni Elrévedve csodát várni Erdő mélyén megtalálni Csendben sírni, visítani Hangtalanul ordítani Keserű dallamokkal...