Csak hagyjatok
És „teszem, amihez értek”
Fogat szorítva vergődni
Minden izmom feszíteni
Elrévedve csodát várni
Erdő mélyén megtalálni
Csendben sírni, visítani
Hangtalanul ordítani
Keserű dallamokkal
Lelkem visszacsalogatni
Úton lenni, menetelni
Folyóparton elengedni
Ellenállni, menekülni
Édes percet elkerülni
Csodát várni, megtalálni
Kétkedéssel szétzilálni
Félelemből, fájdalomból
Falakat építeni
Lerombolni, összezúzni
Önmagamra haragudni
Szétnézni és azt találni:
Mindez a saját művem!
Author: Dolnegó Szilvia
Az írás számomra terápiás eszköz, általa kerülök közelebb önmagamhoz. Olyan gondolatokat és érzéseket tudok papírra vetni, amiket szóban sohasem tudnék megfogalmazni és amikről legtöbbször tudomásom sem volt, de a toll és a papír által kigurulnak belőlem. Segít feldolgozni a gyerekkori és családi traumákat, a sématerápiás felismeréseimet, önismeretet gyakorlok általa.
