-
Gani Zsuzsa
Írások
Ősz, a vándor
Szomorúan búcsúzik a nyár, kilincsemet zörgeti az ősz. De türelmetlen! Toporzékol, lármázik, vitatkozik a bősz. Elcsendesedik váratlanul, rozsdás paplanba takaródzik. Nyakig felhúzza, oly jó...
Szendereg a föld
Szendereg, bóbiskol a megfáradt föld, hallom, ahogy egyenletesen szuszog. Szíve olyan egyenletesen pulzál, amilyen halkan a bagoly is huhog. Oly szeretettel takarja be a...
Harmatos reggelen
Ében szemeivel nézett rám a hajnal, szél még báránybőrbe bújt, nem jött ricsajjal. Aztán hirtelen betoppant és vonyított, teraszomon szinte mindent felborított. Farkasdühe nem...
A csodavirág
Nézd, hogy mosolyog a sápadt Föld, mennyi gyönyörű virág! Értünk illatozik szerényen, mily nagy csoda e világ! Sóvár szívem lüktet: tam, tam-tam, ásó, kapa...
Nyugovóra tért a nyár
Befutott a rőt ősz hűs szélszárnyon, perdült-fordult, leveleket kavart. Bús, bágyadt napot felleg takarta, kéményen kihűlt a gólyalábnyom. Fecskék vég nélküli útra kéltek, búcsúzott a...
Muzsikál az ősz
Szüretel a nép kökényszemű szőlőt, száz torok dalol, míg muzsikus bőgőz. Bordó vér csordul, vén vincellér kába, indiánnyárnak akadozik lába. Ujjong, repes a szíve,...