-
Gani Zsuzsa
Írások
Zamatos június
De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet...
Szedte a lábát a nyár
Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,...
Sétáltam az erdőben
Ahogy sétáltam az erdőben, a nyugalom a szívemre telepedett. A fák őszi ruhát öltöttek, az ásító avar fázón deresedett. Bús dalt dúdolt a dalos...
Hosszú volt a tél
Lábujjhegyen járt a dermesztő tél, nem neszezett, hisz még minden alélt. Borús, komor reggelre ébredtem, deres volt a föld, csontom érezte. Később a sápadt...
Áprilisi kikelet
Tavasz van. Tavasz van? Itt nap süt, ott hó esik. Illat száll, rügy pattan, mosolyognak… jól teszik! Zsenge remény sarjad, kacér a szűzi világ....
Egy januári nap
Ejnye, te Tél, mondd, miért csak most jössz, hiszen, időtlen idők óta hívogatlak! Sóvár szememmel kérve kérlellek, mi több, fülemüle hangommal csalogatlak. Csak a szelek...
Magányosan
Magányosan állt az erdő közepén Egy álmodozó, középkorú tölgyfa. Fátyolos tekintettel bámult felém, Arcára ezernyi fájdalom fagyva. Szomorúan dalolt szemében könnyel. Szívében tengernyi szeretet, jóság,...
Itt vagyok otthon
Hazaértem, hol egykor várt rám, kit őrzök a szívem mélyénél. Drága, melegszívű nagymamám ott ült a búbos kemencénél. Szalmaszagú volt, ódon, becses, hasáb néma...
Oly bánatos
Oly bánatos e szép ország, már minden könnye elapadt. Kiszáradt a patak, szántó, s az érzők szíve megszakadt. Egyre jobban forr a hőség, termés...