A fák lombjait nézem, zöldjüket elmémbe vésem. Ugyanígy az ég kékjét, ahol meglelem a békét. Örvendek a fecskéknek, várom mindig a lepkéket. Nézem, ahogy  felém...

Beléd esni nem volt nehéz, gondolatom téged becéz. Nézegettél innen-onnan, megéreztem szinte nyomban. Kevés időt voltál velem, elvesztettem, ó, az eszem. Tervezgettem jövőt, szépet, formálgattam...

  Kietlen és üres nagyon, mióta elmentetek minden napom. Átsuhant lelketek egy jobb világba, fájdalmamat súgom most az imákba. Szomorú és csendes vagyok, mióta árva...