Jeremiás Katalin vagyok, 1963-ban születtem Budapesten. Félig magyar, félig osztrák származású vagyok, de magyarul írok a legszívesebben. 1992 óta élek az osztrák Alpokban, ahol férjemmel családi panziónkat üzemeltetjük. Nagyon szeretek kertészkedni, vendégüllátni, főzni, barkácsolni, olvasni, a természetet járni és természetesen írni. Eddig két beszélgetős szakácskönyvem jelent meg, melyet vendégeim kérésére állítottam össze saját receptjeimből és gondolataimból, a Fűszeres élet és a 2025. októberében kiadott Alpesi kalendárium. Emellett versprózákat, verseket, rövid novellákat írok, melyek antológiákban olvashatók. Írásaimmal a nyilvánosság elé családom és vendégeim biztatására léptem, sokáig csak a közösségi oldalakon osztottam meg gondolataimat, munkáimat. Legfőbb inspirálóm a természet - egy erdőbe lépve gyakorlatilag versben kezdek gondolkodni -, de sorsfordulatokban és munkában gazdag életem is bőven ad témát a tollforgatáshoz. Úgy a zenében, mint az irodalomban a klasszikusokat szeretem a legjobban. Mottóm:
Vedd észre a szépet! Egy mohos kőben, fecsegő kispatakban, büszke sziklafalban, a tavak kékjében: fedezd fel a természet apró csodáit! Merülj el a színek tengerében, a természetadta formák változatosságában, a madarak zenéjében! Emelj fel egy szép követ, érdekes faágat, nézd meg a mohás föld minden centiméterét! Hallgasd az erdő csendjét, hagyd, hogy átjárjon a fenyőerdők gyantás illata, tartalékolj minden parányi szépségmorzsát, hogy ínséges időkben, mikor úgy érzed minden és mindenki ellened fordul elő tudd húzni emlékeid legmélyebb bugyrából!