-
Kollár Nélia
Írások
Könyvszárnyak
Amikor kinyitok egy könyvet, a világ egy pillanatra elcsendesedik körülöttem. A betűk lassan életre kelnek, mint apró fények a sötétben, és én követem őket, mintha...
A kamra csendje
A nagymamám kamrája mindig hűvös volt, még nyáron is. Ahogy beléptünk, az illatok előbb értek oda, mint mi: lecsó, lekvár, befőtt. Mindennek megvolt a helye...
Egy csipet
A sótartó régi volt, repedt porcelán, a peremén hajszálvékony csorba. Nem dőlt fel teljesen, csak éppen annyira, hogy a kristályok meginduljanak. Nem zuhantak, inkább engedelmesen...
Angyalok köztünk
Édesapám halála előtt nem foglalkoztam a túlvilági lelkekkel és a jelenlétükkel. Apukám halála után viszont álmot láttam. Ott volt apa, és választás elé állított. –...
Post Mortem
Rengeteg kérdés maradt bennem. A legfőbb: Miért? Miért kellett meghalnia? Miért nem éreztem előre? Miért lett beteg? Miért pont velem történik ez? És még ezer...
A könyv, amely engem olvas
Kinyitok egy könyvet. A borítója ismerős, mégis idegen. Amikor az ujjam a lap széléhez ér, megremeg, mert érzem: ez nem egy történet. Ez az életem....
Endri Papi, aki a felhőkből figyel
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves, dolgos ember, akit mindenki csak Endri Papinak hívott. Papi különleges volt: nála mindig minden működött. Ha...