Az ősz kissé szomorkásan üldögélt a szobában. Ruhája ódivatú volt: alul ráncos anyagú, felül ráborítva egy rojtos vászonkendő. Rozsdavörös hajába színes leveleket tűzdelt. Nagy zsebes...

Álarc mögött ezer lélek. Egy test mögött ezer élet. Álarc mögött rejtve élek. Ki vagyok én? 0

Piros csikó vágtat a halott avarban, utolsókat dobbant a múlandóság fölött. Nyirkos köd telepszik lassan az alkonyatban, s őrködik, mint élő a haldokló fölött. 0

Üzentek a levelek: minden más lesz, szebb talán. Üzentek a varjak: semmiért se kár. Üzent az ősz: a dermedt kert felett a remény ködfalát most...

Rohantam az ölelésbe, csókod a számban lángra gyúlt. Vágyainknak vaskorlátja nagyot pattant és lehullt. 0

A fény beborult az ablakon, végig folyt a bútorokon. Az agyonhasznált konyhaszekrényen. Szinte megvidámította. Újszerűvé varázsolta a kis helyiséget. Ahol minden történt, de nem történt...

Mint mézbe ragadt bogár Maradt a nyár a túlsó parton Vele a sok ígéret De értem jött az ősz A ködfalon átlépett Helyet kínált egy...

Köszönöm a létezés örömét, a nőiesség minden kínját. A termékenység teremtő erejét, a hervadást, a levélhullást. A múltamat, a sok rám osztott szereppel, bánatot, mely...

Az emlékezés olyan, mint egy pillanatkép, előhívható. De nem erőszakkal, inkább gyengéden, a múlt albumában lapozgatva. Rábukkanva életünk kifinomult részleteire. Jó a dolgok, érzések mögé...