Piros csikó vágtat a halott avarban, utolsókat dobbant a múlandóság fölött. Nyirkos köd telepszik lassan az alkonyatban, s őrködik, mint élő a haldokló fölött. 0

Üzentek a levelek: minden más lesz, szebb talán. Üzentek a varjak: semmiért se kár. Üzent az ősz: a dermedt kert felett a remény ködfalát most...

Rohantam az ölelésbe, csókod a számban lángra gyúlt. Vágyainknak vaskorlátja nagyot pattant és lehullt. 0

A fény beborult az ablakon, végig folyt a bútorokon. Az agyonhasznált konyhaszekrényen. Szinte megvidámította. Újszerűvé varázsolta a kis helyiséget. Ahol minden történt, de nem történt...

Mint mézbe ragadt bogár Maradt a nyár a túlsó parton Vele a sok ígéret De értem jött az ősz A ködfalon átlépett Helyet kínált egy...

Köszönöm a létezés örömét, a nőiesség minden kínját. A termékenység teremtő erejét, a hervadást, a levélhullást. A múltamat, a sok rám osztott szereppel, bánatot, mely...

Az emlékezés olyan, mint egy pillanatkép, előhívható. De nem erőszakkal, inkább gyengéden, a múlt albumában lapozgatva. Rábukkanva életünk kifinomult részleteire. Jó a dolgok, érzések mögé...