Körülbelül tíz éve kezdtem el írni, kezdetben a fióknak, majd később lelki terápiaként. Alkotás közben szeretem szabadjára engedni a gondolataimat, mert vallom: „Az írás olyan, mint a főzés: tudod a hozzávalókat, de csak a végén derül ki, milyen íze lett.”
Történeteimben előszeretettel idézem meg az 1920-as évek Angliáját klasszikus brit humorral fűszerezve, de közel állnak hozzám a mély mondanivalójú novellák és versek is. Bár szerzői oldalam még új keletű, hiszem, hogy az írás az önkifejezés és a belső béke legtisztább eszköze.