Mokán Mihály 72 éves eleki emberke vagyok, aki azt hittem magamról, hogy tudok írni. És e hit alapján pályáztam ide is, meg oda is, azt a végén sikerült egy pár dolog, ami ezek után növelte az önbizalmam.
A 1990-es évek vége, a kétezres évek eleje volt, amikor elkezdtem az írást, csak úgy a magam örömére és segítésére.
Akkoriban döntöttem úgy, hogy abba hagyom az alkoholizálást, és ebben az abba hagyásban nagyon sokat segített a családomon kívül, az írás. Úgy mond, kiírtam magamból a szeszt. Jó terápia, másoknak is ajánlom.
Volt a rádió kabarénak egy felhívása, arra beküldtem egy kis akármit, ami végül is bejutott a humor fesztivál résztvevői közzé. Bajor Imre volt az előadó. Jó volt személyesen ott lenni a Kossuth Rádió Márvány termében, és hallgatni a saját kreálmányom. Felemelő volt, oly annyira, hogy utána ontottam magamból és el is küldtem az írásokat. Persze hogy eredménytelenül. Akkor még nem tudtam, hogy Madách szavával élve: „Sok az eszkimó, kevés a fóka!” És ez ma is így van. Rá adásul, az eszkimók egyre kevesebbet olvasnak.
Mindenesetre, az ivás abba maradt.
Szintén a Kossuth rádión volt egy pályázat, a „Csodák és Csudák” címmel. Ott az írásom többed magával nyertesnek minősült, és mint ilyen a rádió fő műsor idejében öt folytatásban „Lókötők” címmel hallható volt. Akkor még nem lett könyv belőle, egy hozzá értő azt javasolta, majd húsz év múlva vegyem elő, és ha még akkor is úgy érzem, na akkor adjam ki.
Eltelt bőven a húsz év, sokak noszogatására, végül is megjelentettem a könyvem, a Debreceni Vízió Kiadó gondozásában.
Mit hoz a sors? Az olvasok körében nagy tetszést aratott, oly annyira, hogy kérték a folytatását a regénynek, ami már meg is jelent, szintén sikerrel. És persze, ennek is kérik a folytatását.
Hát itt tartok most, ez vagyok én két megjelent és egy folyamatban lévő könyvvel, több különböző helyeken kiadott és elhangzott írásokkal. A fiókom tele van még minősítésre és kiadásra váró dolgokkal.
Azt remélem az itteni közösségtől, hogy hasznos véleményekkel, tanácsokkal és kapcsolat rendszerekkel, nagyban hozzá tudnak járulni az „írói -irodalmi” munkám kiteljesedésében, megjelenésében.