Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát.
Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra.
Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂
Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni.
Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni.
Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is.
Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom…
Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is.
Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy "vajon, mire gondolt a költő", mert pontosan lehet tudni.
A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak.
Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem !
Jóleső, ha másoknak is tudok adni valamit az írásaimmal. Egy érzést, egy hangulatot, nevetést. 🙂
Egyúttal köszönetet mondok mindazoknak, akik ösztönöztek, biztattak, bátorítottak az írásra ! 🌷