Hm…lesz – e, ami fennmarad ? Lesz, Rita, lesz…
De : „Emészti feledés lángja, nem védi maradás vágya, föld lehet a melegágya.”
Frappáns ! 🌼

Lám-lám, valahogy így…valahogy így…🙂.

Itt jártam, Rita, elolvastam a versedet…beleírtad, amit érzel…🏵
Üdv : Erzsébet

Köszönöm, Rita, elgondolkodtatnak a soraid.🌷

Kedves Rita,🙂 szép vágyálma ez a vers az ember lelkének – úgy általában véve…és jó dalszöveg is egyúttal…az a fajta vers, aminek a hangulata megmarad az elolvasása után is…🏵🌸🌼

Köszönöm szépen, Rita ! 😊🌻

Köszönöm, Rita, hogy elolvastad – sajnos, igazság van a soraidban. Ahogy én is szívesebben írnék a felhőkről, a fákról, a csicsergő madárkákról.
Üdv : Erzsébet🌷

Köszönöm, Rita, 🙂, kedves vagy, nekem szintén jólesik, hogy van kivel játszani a szavakkal, s egyúttal jók ezek a kis írások gyakorlásnak is. Ötlet van még, úgyhogy majd folytathatjuk némi szünet után…🙂🌹

Kedves Rita,🙂, ötletesen oldottad meg, hogy egy baráti levélbe foglaltad a szavakat ! 🌷🍀
Hozom én is…

Kedves Zoltán, jól megírt, elgondolkodtató vers.

Üdvözlettel : Erzsébet🙂