Valami fojtó szorongás előz meg minden vihart. Megtelik lassan a pohár, minden csepp kicsit kavar, de az utolsó kelt zavart…   Sokszor nagyokat nyelsz, holott...

Fehér kontúr a téli tájon, a kályha melegére vágyom. Gyűrött lelkek az állomáson, színesedjenek fakult álmok. Maszkok rejtik el a mosolyunk, oltástól oltásig aggódunk. Asztal...

Mint falat kenyér, úgy kell néha a magány, hogy mérlegre lépj. Nyomasztó érzés küzdeni igazságért, értetlenek közt. Fa kopár sziklán harcol árván, egyedül. Szenvedő magány....

Nyári kék ég hűlt helye búval tölt el. Őszi színek közt szemem könnybe  lábad. Véle  búcsút intenek álmaink is.                   Tél szele már int. Változó évszak-körök...

A hullámokon gyémánt fény csillan, egy furcsa felhőben bolond arc villan, pirosló vér az ég alján: alkony varázsa. Lenyűgöz a váratlan, páratlan káprázat. Az égen hirtelen...

Hányszor a diadal mámorában fürdött pillanatnyi győztes? Pilátus kezét mosta boldogan, szakálla lobogott az elégedett farizeusok hadának. Lapítottak a cinkosok. Krisztus győzött mégis, tisztult a...

(fél év után fiam halálára)   Váratlan törnek elő a könnyek, páratlan fájdalom él mélyen, számtalan emlékkép bukkan fel, áldatlan állapot, ha egyedül vagyok. Ésszel...

Kacéran kacsintanak a kert színes virágai, érett körték súlyától hajlanak a fa ágai, az indián nyár hősége túlzón tombol. Holott halódnak a sárguló levelek, szomorúság...

    Ósdi álmok kergetőznek . Sötétedik az ég alja. Közel pislog az éjszaka. Cammognod nem szabad, sürget a fáradt nap után a boldog kiszakadás...

Az örökkévalóság végtelenjében ott áll az Időkapu. Születéskor belépsz életutadra, halálod napján térsz vissza oda. Felöltöd földi tested, belefoglalod lelked. Meddig tart utad, mi volt...