Felvidékről apám, Szilágyságból anyám származott. Külföldre vitt a vonat, mégis magyar tájakon öleltük egymást, mi rokonok. 0

Levegőt ölel két karom, benn örök hiányod sajog. Száraz könnyek égetnek lelkembe változó képeket: az inkubátorban mosolyogsz, göndörödő hajjal totyogsz, kis kezeddel belém kapaszkodsz, kamasz...

    Fodros felhőkön nyújtóznak álmaim, A tovaszáguldó, zord idő lassít. Emlékeim csobbannak a csend taván. Gyöngéden elidőznek a múlt szaván. Fák tövében sistergő vágyak...

A versek gyógyítják fájdalmait sajgó léleknek. Ha írok: menedék zűrzavaros, zord világunkból. 0

Virágzik a jég az ablakomon, fagyos tél ajándéka. Kihűlt szerelem virága, jéggé dermedt fagy lehelete. Dérré vált harmat fagyos tekintetedtől megdermedt könnycsepp. 0

Karácsony 2009 Csituljon el a sürgés-forgás, Szédült, túlbódult rohangálás! Engedjen lelked – szól a harang – Nem hiába foszlik a harag… Dermedt csodánk most újra...

Szent fiú, aludjál   Szép álmokat kívánunk Egymásnak, ha jön az éj. Napsütésről álmodunk Tél zord, fagyos sötétjén.   Fény fia megszületett, Isten szent ajándéka...

Fejtetőre állt, megkopasztott világ bámul be bambán párás ablakomon, homályos, ködös foltok az üvegen, az elmúlás kopogtat hidegen, a reményt meleg paplanba tekerem. 0

Eressz, mindennapi taposómalom! Roppant súlyod víz alá nyom. Ugyan fejem büszkén tartom, szívem reszket, ütemet kihagy. Örök pártfogóm már elnémul. Elsüllyedt álmok halvány emléke lelkem mélyén még dalt dúdol. Egy tétova semmiség hívó szava kiröpíthetné a ragyogó...

Védőháló feszül életünk nyaktörő mutatványai alatt: szívvel szőtt, rugalmas szálait nem tépheti szét idő, intrika, fájdalom, távolság. Tudjuk, hogy vagyunk, leszünk egymásnak az örök gyermekek...