Az emberek sokszor mondják, hogy a 16 éves tini lányok a tetoválásra buknak. A könyvek igazából halott, tetovált fák. Azt hiszem, nem így érthették a felnőttek, de mostanra már mindegy.
Öt éve lettem tagja az első ilyen tetovált fákat imádó Facebook csoportnak. Azóta fék és lassítás nélkül eresztem szélnek a kezem alól kikerült telefirkált lapokat.
Sem a közeli, sem a távoli jövőben nem tervezek felhagyni eme – mai társadalom által "furcsának" és "helyettesíthetőnek" bélyegzett – foglalkozással.
Számomra az írás nem egy szakma vagy állás, amire egy interjún bekerülsz és lehúzol negyvenvalahány évet nyolctól-négyig.
Eredetileg azt mondtam volna, mint egy életstílus, de hogy hagyjam a sokszorosan ismétlődő, untató kliséket, inkább egy karneválhoz hasonlítom. Kiszámíthatatlan, meglepetésekkel teli, felejthetetlen momentumok.
Az Irodalmi Rádió csapatához csatlakozni rendkívüli megtiszteltetés és beteljesült álom. Akár csak egy évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni ilyen nagyszerű lehetőségeket. Remélem, még sok hasonlóban lesz részem pályafutásom során.