Edit Szabó : Ma is élő Bory-vár Volt és van ma az Öreg-hegy, hol élt hajdan kő mestere, borospince, rajta présház, ráépült az új lakóház....

Edit Szabó : Bölcső nyugalma Szoba közepében áll nem rezzenő hintaláb, ékesen kifaragott bölcső nyugalmat hozott. Nyugalmat és szépséget, nem zakatol vénsége, puha piciny takaró...

Edit Szabó : Gyermeknap volt mindennap Gyermeknap volt gyermekségem mindennapja az életben, szerettek kedves szüleim, pénzük volt, hát ettünk fagyit. Jutott néha egy-egy csoki, minden...

Edit Szabó : Életkép Kopár a táj, szikkadt határ, száradó csonkok kérnek esőt, felhő borong,folyhatna már, esőcseppért kiált a táj. Mezőn,réten pipacs virít, száraz tájból...

Edit Szabó : Hitem az életben Megtanultam nagyon korán lesz életünk holnap után, nagyszüleim nem ismertem, Isten tette talán velem ? A szüleim felneveltek, kezeikkel...

Edit Szabó : Óda a régi kutamhoz Itt vagy előttem, kedvesem szépsége gyermekkoromnak, hűsölő lombok alatt innám jéghideg, tiszta vized, csörögve hullt láncod a mélybe,...

Szabó Edit Pünkösdi rózsák Pünkösdi rózsák, kinyíltatok, virágzó szirmok, virítsatok, pirosan izzó, tündéri fény kísérje mindig vágyak tüzét. Rózsaszín álmok bokrok végén, holnap is árad...

Edit Szabó : A világ gyermekei Ragyogva süt a napsugár minden földi gyermekre, kinek hol van a hazája, beleég a lelkébe. Nem kell ahhoz barna...

Edit Szabó : Távoli tájakon Hírvivő dalnok zengi az énekét, távoli tájakról dalol az emlék, csodálatos éle volt itt egykoron, sötétzöld fű sarjadt a halmokon....

Edit Szabó : Lila akácok „Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj!” Lila akácok, csillogó tájban ledér leány. Lila akácok, földön a fürtök, illata...