Edit Szabó : Szeretem a szépségedet ” Pacsirta szót hallok megint .” Sohasem feledhetem itt, természetben kóboroltam, domboldalon, hegyen voltam. A távoli messzeségben a dala...

Edit Szabó : Veled lélegzem ” Ki mondja meg, mit ád az ég ?” Szívem rejtekében vajon mi fér ? Volt benne bánkódás, gyűlölet, mikortól...

Edit Szabó : Őszül a határ Forró nyári évszak vége a naptárban, tikkadt mezőségek égő napsugárban, fűszálak megégtek, kiszáradt a talaj, repedezett földben minden élő...

Edit Szabó : Vár az újabb tanév Kérdezem egy barátom kislányát : Timikém, várod már az iskolát ? Szája széles mosolyra húzódik, – nagyon várom...

Edit Szabó : István a király István király szobrod s neved, mindig őrzi emlékezet. Magyar törzsek szövetsége lett a fejedelemséged ! Első magyar király voltál,...

Edit Szabó : Magyar vagyok Magyar ember vagyok, magyarnak születtem, nem kérem senki bocsánatát érette, az édes szüleim magyarnak neveltek, óriási kincsként engem úgy szerettek...

Edit Szabó : Kicsi lányból majd nagy leszek Hú, de régen voltam gyerek, kicsi lány a kiskertekben, Édesanyám öltöztetett, piros szín volt a kedvencem. Sapka,...

Edit Szabó : Sárga rózsa Sárga rózsát a kezembe adtad, mosolyra gyúlt rögtön az ajakam, öleléssel vettem át csokrodat, örömömet tovább viszi holnap ! Barátságod...

Edit Szabó : Itt van a nyár Rövid volt a tavasz, gyorsan jött a nyár, Korán elvirágzott tavaszi virág, Zöld fűben még nem jelzett a...

Edit Szabó : Virágot szednék Gyönyörűség kertem alja, napsütésben tova halad ragyogó szép folyó vize, két oldalán fűzfa libben. Magas fáknak az ágai Hernád vizében...