Edit Szabó : Mindig Egymásba forr a mi két kezünk szorosan,soha el nem engedjük, „Szebbek vagyunk mi ketten ” mert barátságunk feledhetetlen. Hűek vagyunk „és...

Edit Szabó : Ölembe hajtja fejét Csendes pihenő a tónak a partján egymást átölelve egy nap búcsúztatás, vöröslő éjen át a sárga kerek nap érzelmek...

Edit Szabó : Hinni a lehetetlent Hinni a lehetetlen akarom ! Most egyedül állok az avaron, „magamra hagytok,mint mindenki más, ” siker kapujában a Senki...

Edit Szabó : Tavasz jön A tél hava nem jött el, nem takarta a földet, a gyönyörű fehérség, hiányzott ez az érzék. A csillogó hópehely...

Edit Szabó : Ugye, jóbarátok vagyunk Bármikor találkozunk, mosolyra csillan arcunk, megosztjuk az örömet, néha bizony a könnyet. Megnézem a kertedet, hiszen mindig szeretted, kora...

Edit Szabó : Nem titok A barna szemed tükrébe utoljára bele néztem, de nem hittem, hogy ez lehet, de nem hittem,hogy elmehetsz ! Valentin nap...

Edit Szabó : Házasság vagy magány Legyen házasság vagy magány ? a vágyakozás nagy talány ! „Én nem beszélek össze,-nem! Én nem beszélek vissza „-...

Edit Szabó : Már nem üres Aranyszélű porcelán áll az asztalomnak közepén, születéstől elmúlásig lassan megtelik az edény. Kicsi család növekedik, a tányérkám bővelkedik, „Amikor...

Edit Szabó : Elvirágoztak a gesztenyefák Út menti fák megszülettek, lassan fel is nevelkedtek, árnyat adtak fűnek-fának, alattuk,- kis megnyugvásnak fiatalnak és idősnek, kik alatta...

Edit Szabó : Élő dalom A testem kilépett önmagából Lelkemmel a magasban lépkedek. „Még hívogatják kóbor lelkemet Ezüstködös,fénypásztás éjek „. Az élő dalom még fent...