Edit Szabó : Apu tudom Na most végre haza térek, váratlan lesz,nincs ígéret, de az úton még pihenek, bőröndömet félre teszem. Széjjel nézek mezőn,réten, nem...

Edit Szabó : Nem habostorta Kire ütött ez a gyerek ? kérdezi az édesapám ! fejét rázza édesanyám, az ajkán kis mosoly remeg. Mert mindenütt...

Edit Szabó : Bíznék benned Bíznék benned,hisz kérted, Jegy gyűrünk olyan ékes, Piros rózsás szerelmed Teljességet ad nekem. Fehér ruhám nem vétek, „Talán ma érted...

Edit Szabó : Én vagyok ez a hely Sötétül már a vidék. Leszáll Nap. Sugárnyaláb még az égig ér. „Ez a táj én vagyok.” Éji...

Edit Szabó : Az én csendem Az én csendem még nem hallgat el, mint sötét éjben a kismadár. Alakod megjelenik agyam rejtekén, ahogy a tested...

Edit Szabó : Hol az otthonunk ? Messzi távolból templom tornya látszik, hallod a harangszót,tőle búcsúzol, otthonod volt mindig,kicsi korodtól, lelked mélyén tudod, mindig visszavár...

Edit Szabó : Gyermekeink,unokáink Világra jön egy kis ember, fájdalommal és keservvel, „Szeretettel körbevéve, Fejlődik nő évről-évre”. Bimbóból lesz nyíló virág, kitágul számára világ, édes...

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban...

Edit Szabó : Virágok,állatok,emberek „Aprócska házban, völgy ölén „, ölében cicával itt éldegél anyóka a mesebeli házban, körötte virágok pompáznak, gyönyörködik saját világában. Körben az...

  Edit Szabó : Otthonunk,álmunk Tó partján áll a kicsi ház, mindig várja,hogy rávigyázz, legyél a kedves vendége, ébredj, tied a természet. Kék tó vize...