Edit Szabó : Becsülettel Magas fa ágán a fehér galamb messzire tekint a felhők felett, kitárja szárnyait,nem nyugtalan, mert felette az ég mint fény nevet....

Edit Szabó : Emlékezés szeretteimre Mindenszentek, Halottak napja, csodákat mesél síroknak halmaza, virágcsokrok büszkén feszítenek, minden kő alatt a szeretettek. Emlékezés évente egyszer, fehérben ragyogó...

Edit Szabó : Légy jó „Nem, nem a langy irgalmat hirdetem „, menj,menj boldogan repülj az égre, szivárvány színben ragyogj én nekem, útra bocsát megbocsájtó...

Edit Szabó : Megbocsájtás Csalódtam abban,akit úgy szerettem, összetörte szívem, kudarc a létem, miért is bíztam meg a szerelmemben, nem tudom,nem tudom hová lett éltem...

Edit Szabó : Alkony után Régi tavaszok emléke még él, májusok virágzó szép élete, amikor a fűből bújtak a fák, majd magasba nőttek,mint csemete. Nyári...

Edit Szabó : Szebb napokról álmodom Azt akarom, mindig szeressenek! hiába megy este korán a nap, tópartja visszaveri sugarát megfényesítve, vágyom holnapra ! Sorsomat nem...

Edit Szabó : Dalom ha szól „Egy könny,kimondva ezrek kínjait,” csillan szemem alján,bút ébresztve, a fájdalom mély pillanatai jelennek meg fénylőn a szememben, öröm is...

Edit Szabó : Ha hallod a hangom Ha hallod a hangom,csodát megélsz, halkan dalol az éj sötétjében, tiszta dallama a tájon el ér, kúszik csendesen...

Edit Szabó : Fenséges hegyeim A természet bőséggel adott szépet, hegyet-völgyet,mélységes tengereket az emberi nemnek,hogy benne éljen és észre vegye,mennyire kellemes. Az ózondús tiszta lég...

Edit Szabó : Ősz a felhők felett „Mint ősszel az idő,nekiszomorodtam” mert az eget szürke felhő ostromolja, nem látom a Napot, által adta helyét, csak...