Edit Szabó : Az élet nagy napja . Hófehér ruhája a földig ér, csillogó ajakán játszik a fény, vállára omlik fekete haja, látványa fenséges, kedves...

Edit Szabó : Akarat acéloz Megcsalt már az élet, kegyetlen a végzet hajnalok hajnalán kinyílik a lélek, magában beszélget. . A test forog körbe, a...

Edit Szabó : A tavasz hírnöke . Kicsi zöld levelek bimbókat rejtenek, szirmok kibomlanak, fehéren nyílanak, a februári nap már tavaszt hívogat. Messze a tél...

Edit Szabó : Valentin napon .. Vérvörös ruhában pompázó lány messzire tekint a hajó korlátján, ünnepi öltözék testére simul, lassan a napfénye is bealkonyul. ....

Edit Szabó : Rianás . Messziről integet kéklőn a hegy, felette felhő vidáman nevet, hó fedi be alatta a tájat, tópart mentén lengenek nádszálak. ....

Edit Szabó : Öreg fa . Kertem végén nőtt egy kis fa mezsgye mellett kerítésből, letörtem, mert nem akartam veszedelmet szomszéd felől. . Ám az...

Edit Szabó : Egyedül én Egyedül meghal a szívem, egyedül élni érdemtelen, küszködik lelkem egyedül bennem a halál gyökerez. Egyedül dobban mindig a szív egyedül...

Edit Szabó : Napfelkelte . Kora hajnal, napfelkelte víz tükrében megjelenve ébreszti fel a világot, fények adnak újdonságot. . Ragyog a folyó tükrében, kora hajnal...

Edit Szabó : Az ember és a másik . Az ember néha néz csak oly komolyan, Szerte bámul,apránként teszi dolgát, Az arca mása most egészen...

Edit Szabó : Nyári szélben . Piros ruhás nagyon szép lány kiöltözve utcán sétál, valahová talán siet, hisz alkalmi, amit visel. . Fidres-fodros, pánt nélküli,...