Edit Szabó : Hárpia . Különös lény kapaszkodik ágba, gyönyörű szép nő, ő egy hárpia, karjaiból hosszú szárnyak nőttek, lábujjain karmokat növesztett. . Nem minden...

Edit Szabó : A legszebb színező . Patak partján aranyló táj tükrözi a kék eget, fehér hídján által mehetsz, másik partját élvezed ! . Sárgán...

Edit Szabó : Kedves versem Neked ! / Tanka / . Szeretsz engemet szereted e versemet, nevethet szemed, nem felejtheted el sem, kezembe kezed, veled...

Edit Szabó : Elhagyatva . Tér sarkában megpihenve áll a négy lábára vetve tágas, szép pad, tiszta deszka, nem látszik, hogy régi volna. . Kovácsolt...

Edit Szabó : Régi falusi spájz . Bizony, régi emlékként tér vissza mikor még a spájzba kutakodtam, nem volt ugyan elzárva előlem, mégis szülém volt...

Edit Szabó : Temetőkertben , Lócán ül egy öreganyó, látogatja öregapót, fekete gyászruhájában beszél vele egymagában. . Szépen díszített a sírja, virágözön,mi takarja, mécsvirágok sírdogálnak,...

Edit Szabó : November elsején . Temetőkert furcsán virít, egyenlőtlen, kurtán rikít, kopjafákon nincsen virág, mécses lángja adja szirmát. . Emlékezés lángja lobban, templomfényben átosonva...

Edit Szabó : Az élet és a halál misztikuma . Fény egy élet születése, gyermekévek ünneplése, örömkönnyek kicsurrannak, köszöntenek új Nap alatt. . Gyermekévek hamar...

Edit Szabó : Cirókás ősz . Aranyan sárgulnak a levelek, macikáim, kimegyek veletek, fa alatt pihenőn elhevertek, együtt csodáljuk őszi szellemet. . Lágyan ring falevél...

Edit Szabó : Írom a levelem fiam neked . Írom a levelem messzire távolba, kérem szeretetem érezd a városba . messzire kerültél, alig-alig látlak, más...