Szomorú, szürkés napra ébredtünk ma, Esni fog, mégis indulnod kell a dolgodra. De állj meg, s öleld át magad, legyél büszke, Nézd meg, meddig eljutottál,...

Ha most meghalnék, éreznél valamit? Kérdeznéd-e: miért is hagyott engem itt? Megállnál egy percre, csendben emlékezni? Vagy hidegen hagyna. Mert az élet csak ennyi. Gyűlnének...

Egy átlagos napon, szinte észrevétlenül történt, Hogy a lelkünk összekapcsolódott örökre, önként. Követtelek előtte már sokszor a tekintettemmel, De nem sejtettem akkor még: nem „csak”...

Az ablaknál pillangó röptét némán figyelve álltam, Mellém lopóztál, s kiengedted lekötözött szárnyam. Lágyan érintettél, mint a selymes tavaszi szellő, A fénylő napot épp eltakarta...

Hazaértél s meghallom a hangod, mitől szívem dobban, Még nem érintesz, de testem már izzik az ismerős lázban. Mit csak te tudsz kiváltani belőlem, kedvesem....

Semmihez nem fogható, ha a lélek érint lelket, Amikor nem te irányítasz, csak, mint filmet nézed. Utólag tudod csak megfejteni, miért vonzhat magához, De nehéz...