„harcra buzdítani
Harcra a woke és hirdetői ellen
Harcra a bálványimádás ellen
Harcra: a családért, a hazáért
Harcra a békéért, a szeretet diadaláért
Harcra a teremtő áldásáért.”
Lehet, hogy lett volna valaki, vagy megtalálta volna a táskában a sajátját, viszont olyan jó érzés segíteni és ez valóban megérte a késést. Egyébként sokaknak óránként jár a buszuk, vonatuk, esetleg még tovább kell várniuk a szabadban, mert a fűtött váróhelyek megszűntek. Nyilván ezekre a fővárosban nincs is szükség.
„Itt ma mindenki egyenlően dolgozik, rendfokozat nem számít csak a munka.” Így is kell ennek lennie. Tetszéssel olvastam az írásod. Bárcsak én is ott lehettem volna, jó segíteni, hasznosnak lenni, de ezek az idők számomra már a múltat jelentik. Jó, hogy vannak utódok, akik állják a sarat, megvédeni a hazát, nemes feladat.
Nagyon kedves írás. Persze, egy gyereknek mindig az kell, ami nincs. Az én időmben még nem volt legó, vagy csak nem tudtam róla, viszont télen volt hó és nekünk két szánkónk is. Aztán volt az udvaron hinta, ráadásul abból is kettő, hogy a testvérem és én is tudjunk – akár egyszerre – hintázni. Volt fából készült kád, ahol fürödni tudtunk nyáron. Hintánk ráadásul télen is volt, mert apu felszerelte a konyha és szoba között levő ajtófélfára, így a konyhából a szobába hintáztunk. Volt kert és sok-sok fa, melyre fel tudtunk mászni. A szomszédokban gyerekek, akikkel tudtunk játszani. Szerintem csodaszép gyerekkorunk volt, akkor is, ha szoba-konyhás volt a kis házunk. Édesanyám mindent megvarrt és finomakat főzött, soha nem fáztunk és soha nem éheztünk. Az ágy alatt a cipősdobozból telefont készítettünk, a fiúk golyóztak, fociztak, szánkóztak, csúszkáltak, mi meg babáztunk, de szánkóztunk és csúzdáztunk is. Volt szép karácsonyfánk és apu a szájharmónikán mindent el tudott játszani. Sokkal jobb volt gyereknek lenni, mint ma. Nem volt kulcsom és nem voltam napközis. Délben főtt élellel várt az édesanyám, aki mindig – még felnőtt koromban is – elérhető volt számunkra. Soha jobb gyerekkort nem kívánnék magamnak.
„A vágyat tőlünk elvenni nem lehet,
hogy mindenütt csillogjon, viruljon a szeretet
hogy békesség uralkodjon a világban,
hogy mindenki testvér legyen a hazában,”
Remek lenne, de ez nem fog megvalósulni soha, de mi, akik vágyunk rá, élhetünk így.
„harcra buzdítani
Harcra a woke és hirdetői ellen
Harcra a bálványimádás ellen
Harcra: a családért, a hazáért
Harcra a békéért, a szeretet diadaláért
Harcra a teremtő áldásáért.”
Egyetértéssel és tetszéssel: Rita
Lehet, hogy lett volna valaki, vagy megtalálta volna a táskában a sajátját, viszont olyan jó érzés segíteni és ez valóban megérte a késést. Egyébként sokaknak óránként jár a buszuk, vonatuk, esetleg még tovább kell várniuk a szabadban, mert a fűtött váróhelyek megszűntek. Nyilván ezekre a fővárosban nincs is szükség.
Szeretettel és tetszésel olvastam a műved.
Rita
„Már csak arra kérlek, szeressél…
Eltűnődöm, bárcsak te is itt lennél.”
A szerelmes ember vágyik rá, hogy a szerelme mellette legyen, de vajon miért nincs ott?
Szeretettel: Rita
A biblia értelmezése szerint az újjászületés a megtérést jelenti. Kívánom, hogy így legyen!
Tetszéssel és szeretettel: Rita
„Mit ér a ragyogás, ha a szív nem felel rá?” Valóban, a visszajelzés nagyon fontos.
Szeretettel: Rita
„Itt ma mindenki egyenlően dolgozik, rendfokozat nem számít csak a munka.” Így is kell ennek lennie. Tetszéssel olvastam az írásod. Bárcsak én is ott lehettem volna, jó segíteni, hasznosnak lenni, de ezek az idők számomra már a múltat jelentik. Jó, hogy vannak utódok, akik állják a sarat, megvédeni a hazát, nemes feladat.
Szeretettel: Rita
Nem jelenik meg a cikk, pedig olvastam volna.
Szeretettel: Rita
Bizony ez jó lenne.
Szeretettel: Rita
Nagyon kedves írás. Persze, egy gyereknek mindig az kell, ami nincs. Az én időmben még nem volt legó, vagy csak nem tudtam róla, viszont télen volt hó és nekünk két szánkónk is. Aztán volt az udvaron hinta, ráadásul abból is kettő, hogy a testvérem és én is tudjunk – akár egyszerre – hintázni. Volt fából készült kád, ahol fürödni tudtunk nyáron. Hintánk ráadásul télen is volt, mert apu felszerelte a konyha és szoba között levő ajtófélfára, így a konyhából a szobába hintáztunk. Volt kert és sok-sok fa, melyre fel tudtunk mászni. A szomszédokban gyerekek, akikkel tudtunk játszani. Szerintem csodaszép gyerekkorunk volt, akkor is, ha szoba-konyhás volt a kis házunk. Édesanyám mindent megvarrt és finomakat főzött, soha nem fáztunk és soha nem éheztünk. Az ágy alatt a cipősdobozból telefont készítettünk, a fiúk golyóztak, fociztak, szánkóztak, csúszkáltak, mi meg babáztunk, de szánkóztunk és csúzdáztunk is. Volt szép karácsonyfánk és apu a szájharmónikán mindent el tudott játszani. Sokkal jobb volt gyereknek lenni, mint ma. Nem volt kulcsom és nem voltam napközis. Délben főtt élellel várt az édesanyám, aki mindig – még felnőtt koromban is – elérhető volt számunkra. Soha jobb gyerekkort nem kívánnék magamnak.
Szeretettel: Rita
„A vágyat tőlünk elvenni nem lehet,
hogy mindenütt csillogjon, viruljon a szeretet
hogy békesség uralkodjon a világban,
hogy mindenki testvér legyen a hazában,”
Remek lenne, de ez nem fog megvalósulni soha, de mi, akik vágyunk rá, élhetünk így.
Szeretettel: Rita