Kedves Rita!

Köszönöm a hozzászólását a műhöz és kifejezetten kíváncsi leszek a véleményére, miután végigolvassa a válaszom.

Az olvasás során maga minden bizonnyal csupán olvasott, de nem értett. Hogy kimenekítsem ebből a vészjósló helyzetből és értelmet nyerjen maga számára is a szöveg, adok egy kis segítséget:

A szövegben említett ház a vilgáunk. Eme háznak az Ura a Mindenható, hisz ő teremtette ezt a világot. Ebben a házban nekünk az a dolgunk, hogy szolgáljuk az Atyánkat. Akarata szerint cselekedjünk és megtartsuk azokat az irányelveket, amiket adott nekünk. Ebben a házban én is csak egy szolga vagyok, mint mindenki más, akit embernek nevezünk és az Istent szolgáljuk közösen. A célja a hívő embernek, hogy bejusson a Mennyországba. Minden szoba egy ember és minden szoba az Alkotó egyik csodás ritkasága, teremtménye. Ehhez rendbe kell raknia a lelkét, ki kell tisztogassa a saját szobáját ugyebár. De az Isten, mint tudjuk a jótetteinhez mérten bírál majd el minket. Arra hív meg minket, hogy jót tegyünk a másikkal. Vagyis ebben a nagy házban segítsünk a szomszédainkon, miközben tiszteljük a ház urát, az Istent. Ezentúl az Isten ránk akkor lesz igazán büszke, ha az elvégzett munka után, nem várunk cserébe vissza semmit és a jótteinket se kérjük vissza számon senkitől. Azonban az ember egy bűnös lény, mint erre a szöveg „mert a szolga mindig bűnös” sora utal. Hisz mind súlyos hibákat vétünk, amikor vétkezünk. A vers végén pedig a költői kérdés arra utal, hogy vajon az embernek van-e lehetősége arra, hogy megélje azokat az érzelmeket, amiket szeretne és szerezzen magának olyan pillanatokat, amikre vágyik, vagy azzal lesz a legboldogabb, ha a hitére fókuszál minden erejével. Erre a kérdése csupán az Isten tudja a választ, ezért nem is kell kérdeznem, hiszen „tudja az Úr” és nekem ebbe nincs beleszólásom, hisz „én csak egy szolga vagyok”

Remélem sikerült rávilágítani valós mondanivalójára a szövegnek és kíváncsian várom a viszontválaszát!

Üdvözlettel: Ricsi