Édesapámtól a Varga nevet örököltem, édesanyám pedig az Endre és Imre névvel ajándékozott meg. Kora gyermekkorom óta szeretem a természetet, az irodalmat és a fotózást. Jelenleg kertészmérnök-tanári diplomámmal virágkötészetet tanítok egy egyházi iskoban.
Nem vagyok író. Egyszerű szemlélődő vagyok, aki észreveszi azt, ami mellett más elhalad, mondták rólam egyszer. Szeretem megragadni a pillanatok zenéjét és egy természeti szépség taktusait megörökíteni. Túráimon gyakran egyedül lépkedek, beépülve a tájba a föld, a víz, a napsugár, a növények és állatok lélegzetét átvéve próbálok azonosulni, hogy írásaim és fotóim minél természetesebbek legyenek. Nekem az írás és a fotózás a kitörés lehetősége a mindennapi robotból, lehetőség a konvenciók eltörlésére, a szocializáció alatt ránk kényszerített ízlés átlépésére. Próbálom a pillanatokat ellopva örökké tenni, és mások számára ezt élvezhetően, harmóniában megmutatni.
Lehetőséget és ajándékot látok a nehéz témákban, mert rájöttem, hogy minden úgy jó, ahogy van. Ez segített hozzá, hogy egy irányba tudjak evezni az élet sodrásával, elfogadva, hogy így lehet véget vetni az önmagam és a világ elleni harcnak. Az írás személy szerint ebben segít engem, és novelláimmal ezt próbálom megmutatni az érdeklődő fogékony szemlélőknek.