Újrakezdő írogató vagyok. Még mindig, battyogva az 50 felé.

Az egész úgy kezdődött, hogy valamiért műszaki szakközépbe jártam, és az egyik magyarórára verset kellett írnunk. Életem egyik legizgalmasabb házi feladata volt. Megírtam a verset, másoknak is, ők pedig cserébe a gyakorlati órán meghegesztették nekem, amit kellett, két vasdarabot (igazából így végeztem el a műszaki szakközepet, megírtam egy fogalmazást másoknak, cserébe megkaptam pl. a szakrajzot). A tanárnőt nem érdekelte a két vasdarab, ahogyan engem sem, de tetszett neki a versem.
A negyedik évben filozófiaóráink voltak. Nekünk, leendő épületgépészeknek, légtechnika és fűtésóra között Arisztotelész és társai. És ekkor végre jött egy újabb érdekes házi feladat: Mi az élet értelme? Erről kellett fogalmazást írnunk. Már nem tudom, mit írtam, ahogyan az élet értelmét sem tudom egyértelműen, mindenesetre tetszett a tanár úrnak, biztatott, hogy olvassak és írjak. Furcsa szerzetnek számítottam, ugyanis az épületgépész szakközépből magyar szakra jelentkeztem, bár nem hiszem, hogy az előzmények után bárki is meglepődött ezen.

Szerettem volna újságíró lenni, de nem lettem, ugyanis kénytelen voltam belátni, hogy nem az a típus vagyok, aki odamegy idegenekhez vagy hírességekhez és az orruk alá nyom egy diktafont (vagy bármilyen hangfelvevő eszközt). De azért volt, hogy írtam főiskolai, egyetemi lapokba, valamint rendezőasszisztensként bekerültem a 2003-ban újjáélesztett Szegedi Egyetemi Színházba, amelynek a műsorfüzeteit szerkesztettem. A magyar szak (majd a nyelvész szak) elvégzése óta korrektorként dolgozom, tehát végül megadatott az, hogy szövegekkel foglalatoskodjam.

Két alkalommal felléptem a Dumaszínházban a Félőrültek Éjszakáján, de a vezető szerint túlságosan megírtam az előadásaimat. Igaz, inkább az írás való nekem, mintsem a spontánnak tűnő beszéd.
2010-ben megjelent egy antológiában néhány szösszenetem, ezekben a panelélet „szépségeit” örökítettem meg, majd ezt a témát folytattam az egyik közösségimédia-felületen (2016-ig).
2026-ban pedig az Irodalmi Rádió adott lehetőséget egy novellám publikálására. Szóval: újrakezdő vagyok, most végre megint van mondanivalóm, több is…