User banner image
User avatar
  • Kristófné Vidók Margit

Írások

Amikor vége van

Amikor vége van Itt van a tél, a hideg tél, mindenki fázik, mindenki fél. Fél a jövőtől, az ismeretlen sorstól, mi pedig az eljövendő, örök...

A folyó

A folyó Aranyos színben lángoló víztükör, lemenő napban világító tűzgödör. Halkan csobogó, csacsogó hullámok, mesél, suttog egy másik világról, a part menti köveknek végzetről, örömről,...

A béke szigete

A béke szigete Képeslap érkezett nevemre címezve, régi barát küldte, szívekkel színezte, a képen egy csodálatos táj hívogat, nyugalom árad, belőle mely simogat. A tengeren...

Rémálmom

Rémálmom Csörög a telefon,- Ne vedd fel!- csörögjön, nem veszem, lenyomom, – hagyd abba!- könyörgöm, kitartó bestia,- némulj el végre már! igencsak megszívat, a lakás...

Sárga levelek

Sárga levelek… Sárga levelek fekete zongorán, szitáló esőcsepp zenét komponál. Eljátssza az élet utolsó dalát, érzem a haló virágok illatát. Múltat temet a csendes emlékező,...

Őszi szőttes

Őszi szőttes Halkan osont a fák között, a csendben avar zizegett, aludt a nyár,- nem tündökölt, nyomában az ősz sietett. Aranyló színeket festett, sárga, és...

Nyárutó

Nyárutó Mézízű csókkal búcsúzik a nyár, ezernyi virág ontja illatát, felhőkön táncot lejt a napsugár, kit szélúrfi karjával körbezár. Hegyi patak még vígan csordogál, erdei...

Együtt az úton

Együtt az úton… Arcodon szelíden mosoly dereng, csillogó szemed a múlton mereng, mennyi bánat, és örök küzdelem, mi a lelkedet érte szüntelen. Elmúlt idők emléke...

Egyszer volt… volt egyszer egy élet

Egyszer volt… volt egyszer egy élet Régen nekem is volt erőm, harcolni a sorsommal, mára már reszkető hangom, miatt megmosolyognak. Elmúltak a szép májusok, arany-bíboros...

Egy nyári délután

Egy nyári délután A susogó, hűs lomb alatt, nap sugara lassan halad, pihenésre a csend csábít, a nyár lustán, lomhán ásít. A függőágy is engem...
Megosztás
Megosztás
54