Amikor vége van
Itt van a tél, a hideg tél,
mindenki fázik, mindenki fél.
Fél a jövőtől, az ismeretlen sorstól,
mi pedig az eljövendő, örök elválástól,
… ha majd eljön a búcsúzás,
legyen az csak egy baráti kézfogás.
Elfeledjük végleg a szép emléket,
nem mondunk egymásnak régi meséket.
Nem halljuk többé egymás kacagását,
a mélyben rohanó folyó csobogását.
Elsodor a sors messze-messze tőlem,
s ígérem, te sem hallasz többé hírt felőlem.
Eljön majd a tavasz, vége lesz a télnek,
az emberek mind békességben élnek.
Nézzük a tavasz sok örömet hozó apró virágait,
elfelejtjük egymást, s kettőnk bolondos álmait.
1979.
Author: Kristófné Vidók Margit
Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.
