User banner image
User avatar
  • Wágner Judit

Írások

November

Ragyog a nap, de oly erőtlen, Mégis jólesik melege. Pedig a november, valljuk be, Az év mostoha gyereke. Szürkés, borzong tőle az ember. Ruháját rég...

Ne kérdjem!

Végre! Rátalált a párjára, úgy éreztem. Minden reggel én boldogan Ébredtem. Végre! A zsák és a foltja együtt. Mily öröm! Én a jövőt, jaj, magamban...

Őszi pompa

Lefesteném, giccses lenne képem. -Ilyen színek nem léteznek, Kérem!- Hú, de giccses! -mondanánk a Képre. Színorgia, pompa rajt’  el- Végre. Barna ezer árnyalatban: Fahéj, Rozsdavörös,...

Búcsú apámtól

Nem küzdesz már, nincs több erőd. De kevés lett a levegőd! Csak vársz becsukódott szemmel. És milyen nyugodtan fekszel. E világot most itt hagyod. Emlék...

Vacak szavak

Nézve egy év távlatából Idegennek tűnik. Napról-napra érzem tényleg, Fájdalmam hogy szűnik.   Sok víz folyt le. Nem létezik. Kitérő volt csupán. Feledésbe merült lassan,...

Felejtsd el örökre!

Ha akkora nagy pofont kapsz, Ekézed a földet, Utána még beléd rúgnak, Epét hánysz, mély zöldet, Szépen állj fel, andalogj el, Többé ne nézz hátra!...

Könnyes betűk

Köszönöm, hogy felszínre csaltad, Mi csak szunnyadozott bennem. Ha kiírhatom bánatomat. Könnyebb négy fal között lennem.   Strófába szedve a mondandóm Az éterben búsan szárnyal....

Mindent túlélek

Forgolódtam egész éjjel. Nem leltem én helyem. Kergettem el rémálmomat, Hogy baj történt velem.   Nagy hirtelen felocsúdtam. Hisz nem is álmodtam! Valóság, mi nyomaszt...

Milyen iszony!

Az anyám már korán reggel A kötényét felkötötte. Hopp, a csirkeaprólékot Hideg vízzel felöntötte.   A szokásos vasárnapi Ebéd volt ám készülőben. Sürgés-forgás. Olaj serceg....

Hogy miért írok?

Nem elég, hogy csak te dicsérsz. Kevés. Érted? Kevés. Más tapsa oly fontos nekem, Mint az esti evés.   Bólogatnak. – Ez ám igen! –...
Megosztás
Megosztás
49