-
Wágner Judit
Írások
Ne kérdjem!
Végre! Rátalált a párjára, úgy éreztem. Minden reggel én boldogan Ébredtem. Végre! A zsák és a foltja együtt. Mily öröm! Én a jövőt, jaj, magamban...
Őszi pompa
Lefesteném, giccses lenne képem. -Ilyen színek nem léteznek, Kérem!- Hú, de giccses! -mondanánk a Képre. Színorgia, pompa rajt’ el- Végre. Barna ezer árnyalatban: Fahéj, Rozsdavörös,...
Búcsú apámtól
Nem küzdesz már, nincs több erőd. De kevés lett a levegőd! Csak vársz becsukódott szemmel. És milyen nyugodtan fekszel. E világot most itt hagyod. Emlék...
Vacak szavak
Nézve egy év távlatából Idegennek tűnik. Napról-napra érzem tényleg, Fájdalmam hogy szűnik. Sok víz folyt le. Nem létezik. Kitérő volt csupán. Feledésbe merült lassan,...
Felejtsd el örökre!
Ha akkora nagy pofont kapsz, Ekézed a földet, Utána még beléd rúgnak, Epét hánysz, mély zöldet, Szépen állj fel, andalogj el, Többé ne nézz hátra!...
Könnyes betűk
Köszönöm, hogy felszínre csaltad, Mi csak szunnyadozott bennem. Ha kiírhatom bánatomat. Könnyebb négy fal között lennem. Strófába szedve a mondandóm Az éterben búsan szárnyal....
Mindent túlélek
Forgolódtam egész éjjel. Nem leltem én helyem. Kergettem el rémálmomat, Hogy baj történt velem. Nagy hirtelen felocsúdtam. Hisz nem is álmodtam! Valóság, mi nyomaszt...
Milyen iszony!
Az anyám már korán reggel A kötényét felkötötte. Hopp, a csirkeaprólékot Hideg vízzel felöntötte. A szokásos vasárnapi Ebéd volt ám készülőben. Sürgés-forgás. Olaj serceg....
Hogy miért írok?
Nem elég, hogy csak te dicsérsz. Kevés. Érted? Kevés. Más tapsa oly fontos nekem, Mint az esti evés. Bólogatnak. – Ez ám igen! –...