Milyen iszony!

Az anyám már korán reggel

A kötényét felkötötte.

Hopp, a csirkeaprólékot

Hideg vízzel felöntötte.

 

A szokásos vasárnapi

Ebéd volt ám készülőben.

Sürgés-forgás. Olaj serceg.

A burgonya még sülőben.

 

Rántott húsnak nehéz szagát

Nem felejtem, amíg élek.

A saláta feje kié?

Öcsémé lesz megint, félek.

 

Apám bütykölt a garázsban.

Az arca még olajfoltos.

Mi frászt csinált? Egy a lényeg,

Délre benn van, olyan pontos.

 

Körülüljük már az asztalt

Levesgőzben szokás szerint.

Csirkelábat keressük mind,

Mindenki a tálba tekint.

 

Apám szemben nagyanyámmal

Gondolatot nem cseréltek.

Egymással ők harminc évig,-

Úgy hidd el te, -nem beszéltek.

 

Gyerekként e feszültséget

Nem éreztük, Isten bizony!

Gondolni se merek vissza,

Ez a helyzet milyen iszony!

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Csillagpor

Ez a test egyszer nem lesz többé. Akit szerethettél, aki voltam, s aki maradok, az mégis itt marad veled örökké. Most csak azt szeretném, hogy

Teljes bejegyzés »

A zászló sebhelye 1956. október 23.

Október huszonhárom — vérző őszi ég,Budapest kövén föltámadt a remény.A csönd repedésén szabadság tört elő,s a Duna tükrén végigfutott az idő.A Bem téren zászló emelkedett,a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A magyar foglárok

Rózsa Iván: A magyar foglárok (Arany János: A walesi bárdok című balladája nyomán) Viktor „király”, „magyar király” Lépked fakón, bambán: Körötte csend, csak pár foglár;

Teljes bejegyzés »

Hazám

  Rengeteg remény veszett el az élet tengerén, Rengeteg magyar szíve szakadt meg a hős honért. Nagyszüleink és szüleink vére hullott értünk, Ennél az életben

Teljes bejegyzés »

A zászló

A zászló   Azon az októberi délutánon László befejezte a műszakot a gyárban. Fáradt volt, de a kapun kilépve mélyen magába szívta az október végi

Teljes bejegyzés »