Zöld Attila az Irodalmi Rádió szerzője.

Erdély szívében, Gyergyószárhegyen születtem. Szüleimnél fellelhető fényképek alapján, kemény tél lehetett: a szülői ház udvarát méteres hó borította, anyám, s nagyszüleim nevetnek (a fotókat apám készíthette, ő nincs rajta). Boldogan nevet mindenki, én eközben békésen „álmodozom” anyám ölelésében. Gyerekkorom csodálatos emlékei ott, a gyergyói és a csíki havasok lankáin pihennek. Kamaszkorom, a felnőtté válás emlékei Marosvásárhelyhez kötődnek. Iskoláimat ott végeztem. Ez a két hely: Székelyföld és Marosvásárhely, meghatározó szerepet töltött be életemben. Marosvásárhely szellemisége cseppenként oltotta belém azt a fajta életfelfogást, mely szerint a szellem korlátok nélkül, az álom és ébrenlét földjén a tudat ellenőrzése nélkül, minden esztétikai törekvéstől függetlenül, szabadon fejezi ki önmagát. Ahogyan Bartók Béla disszonáns, válsághangulatot keltő hangzásvilága játszik érzelmeinkkel. Allegro Barbaro akkordjai első hallásra elvarázsoltak. Ellkalauzoltak a progresszív zene világába, ugyanúgy ahogyan Kassák Lajos, vagy Lászlóffy Aladár játszik gondolatainkkal, felépítve bennünk egy absztrakt képvilágot, tudatosan gondolat-effektusokat csalva ki ezáltal lelkünkből, teret adva az érzelmeink, gondolataink szabadságának.
Az élet sodrásában, a mindennapok valósága felett egyre uralkodóbbá vált, majd állandósult az a szellemi küzdelem, melyben az anyanyelv megőrzését, a szüleinktől örökölt hagyományainkat, eszméinket szembeállította az akkori hatalom alantas szándékaival (sajnos ez, ma sincs másként). Ebben a harcban, valamint az önmagam-keresésben rájöttem arra, hogy a lelki béke a természetben, a könyvek között és az emberi kapcsolatokban keresendők. „Ahogy a délután leszáll,/a kedvem körül minden ott van,/mint megszokott-szép régi táj/s mint összegyűlt, örökre álló/nagy vonatokon, hegyeken,/ott ülnek némán: kővé váló/család, barátság, szerelem.” (Lászlóffy Aladár: Felhősödik a mondatokban)
Az útkeresés göröngyös csapásai végül kisimultak. 1990-től élek Magyarországon, 2021-ig Szilvásváradon, jelenleg Balatonlellén. Az írott szó szeretetét szüleimnek valamint tanáraimnak köszönhetem, akik kisgyerekkorom tévelygéseit egyengették. 2013-ban egy baráti noszogatásra bátorkodtam gondolataimat rögzíteni. Azóta igyekszem gondolataimat versekben, prózában kordában tartani.

Művészportré a szerzővel: