Mézillat csorog a fák levelén, Erejét veszti a napsugár. Árnyékok szűrik a nyár melegét, Mélykék égbolton gólyacsapat száll. Folyóparton surranó szeptember Narancsszínűbe olt mindent, mi
Éji árnyak karja átölel, Hívásomra csak a szél felel. Hegyeken repkedő félelem Lök szakadékba reményeket. Testem-lelkem meleg szóra vágy, Körbevon kenyérillatú láng, Lobog, áttáncol az
Sötétség útjain lopakodtok, Jégfalat emeltek szívek köré, Alattomos, ártó szándékotok Hálójába fontok mindent, mi szép. Fullánkjaitokról mérgező bájt Hintetek szerteszét, s hamis a hang, Hiába
