Lélek út
Szirmaidat a szél cibálja szabadon, Haladsz rongyos ruhában az utadon, Arcodon könnyek csordulnak lefele, Aki rád tekint, nem áll jól a szeme se. Az országút
Katie Miller
2024.05.16.
Nincs hozzászólás
Szirmaidat a szél cibálja szabadon, Haladsz rongyos ruhában az utadon, Arcodon könnyek csordulnak lefele, Aki rád tekint, nem áll jól a szeme se. Az országút
Az út poros előttem, S benne nem látom, hol a cél. Megyek, csak megyek előre, Mert a szív mindig remél. Az égen felhők, – szinte
Napfényben A parton álltam fehér ruhámban,A nap lemenni készült épp,Ezer színre festette a vizet,Volt benne sárga, piros és kék.Hallgattam, mit súg a tenger,Nyugalmat árasztva lelkembe