Herceg Bálint elégedetten lépett ki a gimnázium kapuján, mert tudta, amint hazaérkezik hatalmas meglepetés vár rá. A nap csodásan sütött, ezért azt se bánta, hogy
Még ártatlan volt szívem, s te őrülten elvarázsoltál. Nem hittem a szerelemben, de te mindig meggyőző voltál. Túl szép volt, hogy igaz legyen, féltem
Az Első Életem útját én már-egyedül járom, csodás naplementék, különleges álmok. A foszforeszkáló lélekingoványok, és a múltból feltörő emlékfoszlányok. Voltunk szerelmes – nem kicsit –
Csodálatos szerelem Gyönyörű volt az első együtt töltött éjszaka, éreztük, ez több, mint a szerelem mámora. Forró csókjaid égették ajkamat, nem volt szükségünk bókokra, suta
