A tavasz illata

Herceg Bálint elégedetten lépett ki a gimnázium kapuján, mert tudta, amint hazaérkezik hatalmas meglepetés vár rá. A nap csodásan sütött, ezért azt se bánta, hogy lekéste a buszt. Ma szívesen gyalogolt. Amúgy is Nőnap van, ilyenkor illő egy-egy szál virágot vinni a női hozzátartozóknak. Szám szerint négyre szál virágra lesz szüksége. Szívesen áldozott kedvenc hölgyeire némi zsebpénzt, hiszen jóval többet köszönhetett nekik, mint egy-egy szál virág. Minden „lányt” imádott a családjában, legyen az fiatal vagy idős.

A nagymamái a legtündéribb teremtések, akik folyton folyvást dicsérték és kényeztették őt. A legfinomabb süteményekkel kenyerezték le, s szinte versengtek a kegyeiért. Az édesanyja kissé szigorú, de annál lágyabb szívű teremtés, akinek egyetlen mosolya felért bármelyik kupával. S a kishúga, őt nem lehetett nem imádni. Igazi cserfes kamaszként rengeteg borsot tört az orra alá, de amint túljutott az első bosszankodáson, mindig megbocsátott neki. Flóra kivételes lány volt, egy igazi talentum. A neve latin eredetű, a virágok és a tavasz római istennőjének a neve. A lány rászolgált erre a csodás keresztnévre, hiszen számos dologban igen tehetségesnek bizonyult.

Bálint kissé bizonytalanul lépett be az első útba eső virágboltba. Fogalma se volt róla, mivel kellene meglepnie szeretteit, csak azt tudta, hogy ilyenkor virágot érdemes vinni.

— Jó napot! – köszönt udvariasan az eladó hölgynek.

— Szép jó napot! Segíthetek valamiben? – kérdezte bájosan a harminc év körüli barna nő.

— Négy szál rózsát vennék – válaszolta a fiú.

— Már nem sok rózsánk maradt – esett gondolkodóba a hölgy. — Milyen színűre gondoltál? – kérdezte. — Van még vörös, rózsaszín és fehér.

— Mivel a két nagymamámnak, az anyukámnak és a húgomnak lesz, legyenek inkább világos színek. Kettő ilyen, kettő olyan – felelte jól átgondoltan.

— Így már el is fogy az összes rózsa, kivéve ezt az egyetlen vörös szálat – mondta különös hangsúllyal az eladó. — Tudod mit, ezt ajándékba adom – döntötte el hirtelen, s máris szépen becsomagolta az öt szál rózsát. Bálint meglepetten nézett rá, de nem akart akadékoskodni. Sietősen kifizette a rózsákat és elindult hazafelé.

Ahogy áthaladt a közeli játszótéren, egyszer csak megpillantott egy sebesült lányt. Nem lehetett sokkal idősebb a testvérénél, s mivel látta, hogy megsérült a térde, felajánlotta a segítségét.

— Mi történt? Talán elestél? – kérdezte a virágos illatú kamaszlánytól. Ez a különleges illatfelhő nem várt hatással volt rá. A lány tekintete olyan kék volt, akár a tavaszi égbolt, a haja hosszú, selymesen lágy, méz szőke színű. A fiatal nő arcán fájdalom suhant át, de igyekezett tartani magát a fiú előtt.

— Fellökött egy biciklis – mondta szomorúan, miközben a kulacsából vizet próbált önteni a sebre, hogy mielőbb lemossa azt.

— Segítek – tette le Bálint a táskáját és a rózsaszálakat a mellettük lévő padra, majd elővett két tiszta papír zsebkendőt. Az egyiket benedvesítette, s óvatos mozdulattal lemosta a sebet. A leányzó még a lélegzetét is visszafojtotta, annyira fájdalmas volt az érintés. — Kicsit kellemetlen, de muszáj lemosni – vigasztalta gyöngéden.

— Igazán kedves vagy, hogy segítesz – hálálkodott a lány, amikor a fiú elővett egy sebtapaszt a táskája mélyéről.

— Ugyan semmiség – vont vállat. — Csak helyrehozok valamit, amit egy idióta elrontott – felelte, s miután leragasztotta a lány sebét, előhúzta az ajándékba kapott vörös rózsát a csokor közepéből. — Fogadd szeretettel Nőnap alkalmából! Tekintsd ez fájdalomdíjnak! – nyújtotta át a lánynak, aki a meglepetéstől szóhoz se jutott.

— Ezt nem valaki másnak vetted? – kérdezte felocsúdva a döbbenettől.

— Nem – válaszolta a fiú. — Ezt csakis neked.

Miután a játszótéren szétváltak, Bálint vidáman indult haza. Elvégre ma van a tizennyolcadik születésnapja. Szinte biztosra vette, hogy otthon ünnepséggel várják, s talán lesz valami meglepetés is. S milyen igaza volt.

A családja és a megszokott ünnepi hangulat fogadta odahaza és plusz egy fő, akire egyáltalán nem számított. A játszótéri lány kissé bicegve jött elő a húga szobájából, kezében a vörös rózsát szorongatva, amit a megmentőjétől kapott. Legalábbis mindenki így tudta.

— Boldog születésnapot! – rebegte kipirult arccal a lány, mire ő két puszival üdvözölte az ismerős szépséget.

— Isten hozott minálunk! – mosolyodott el Bálint és elégedetten nézett családjára. Nem gondolta volna soha, de valóban szüksége volt az ötödik rózsaszálra.

Megjelent:

Akácízű hajnal

Az Irodalmi Rádió

alkotóközösségének tavaszi antológiája 2025.

Author: Katalina S. Miller

A Katalina S. Miller művésznevet választottam írásaim kiadásához, amelyben tapintatosan megbújik az igazi, polgári nevem. 1978-ban születtem Pásztón, és jelenleg is itt élek. Többféle végzettséggel rendelkezem, de az igazi hivatásomnak mégis a szerzői tevékenységet tartom. Már tizenöt éves koromtól írok verseket, idézeteket, kisebb novellákat. Húsz évesen megírtam életem első könyvét, és az óta is, ha csak tehetem, folyamatosan alkotok. Egy gyermekem van. Már fiatal felnőttként ő is próbálgatja szárnyait, szülőként igyekszem mindenben mellette állni, és támogatni. Első megjelent munkám, A gyűlölet rabjai című romantikus regény, amely életem olyan időszakában íródott, amikor az önismeret kezdeti útján jártam, és kerestem a helyem a világban. Ennek folytatásaként írtam meg a Szívbéli kötelék című regényt, mely egy szerelmi szállal átszőtt könnyed romantikus olvasmány. A könyv betekintést enged az angyalok világába, a túlvilági létbe, és az egyéni sorsfeladatok fontosságába.