Ezúttal rendhagyó módon nem egy, hanem két írást osztok meg, amiket az elzárás idején a külvilág felé segítség kiálltásokként, továbbá tudósításként szántam. Szerettem volna, ha az emberek tudnak arról, hogy mi, intézményekben élők mennyire le vagyunk, voltunk akkoriban korlátozva. Sajnos többen éreztük magunkat úgy, mintha ártatlan módon bebörtönöztek volna bennünket. S ami ezekben a legszomorúbb, hogy a mai napig a kint élő többségnek halvány fogalma sincs ezekről az elzárásban töltött értelmetlen hónapokról.