Lassacskán megértem, mint a szőlő ősszel. Kapcsolódom emberekkel, természettel. Víg életemre örömmel nézek vissza. Rég elrakott borom a közönség issza. Hullik a friss dió
Elindulok életutamon. Merre menjek, egyre kutatom. Jó útra visz táltos paripám. Saját út az élet színpadán. Egész végig szeretet éltet. Valóra válnak a remények. Repülök
A Hold bekacag az ablakon. Elgondolkozom magamon. Életem delén túl merengek: az emberek oly idegenek. Nincs késő még szeretni. Őket magamhoz engedni. Sorsom nézik a
Aranyló levelek csillognak a fákon. Ne búsulj a lassan tovatűnő nyáron. Az ősz és a tél is meghozza gyümölcsét, Így lesz teljes az emberlét.
